You're scent-sational

Az alábbi rövid one-shotot egy karácsonyi fici ajándékozás részeként készítettem, jó olvasást! ^^ 

Kim Ryeowook utálta magát.

Nem, nem arról volt szó, hogy nem volt elégedett a külsőjével, vagy a személyiségével, talán az életével – bár hangosan soha nem mondta volna ki szégyenlős természete miatt, Ryeowook elégedett volt azzal, amit neki szánt az ég. Mindössze az hagyott keserű szájízt maga után, hogy egyszerűen a nagy kavarodásban elfelejtett egy fontos dolgot, amit nem lett volna szabad, és ezért ajkait lebiggyesztve neheztelt saját magára.

Összébb húzva magán kabátját és elrejtve barna haját és kis füleit a kötött sapka melegségébe, duzzogva és sóhajtozva kerülgette a hóbuckákat és az utcán tolongó embereket egyaránt. Az utóbbi időben Holle anyó nem volt rest rázni nehéz dunyháit, és Szöulra tejfehér, nagy pelyhű hó hullott, akár párnákból kiszállt, puha tollpihék. Odakinn csípős hideg uralkodott; a havat szétszóró, játszadozó szél pedig még lejjebb tornászta a hőmérő higanyszálát. Mégis, az emberek kipirosodott arcán széles mosoly terült el, mintha valami fűtötte volna őket belülről, ami mindent széppé és elviselhetővé varázsolt.

Ez pedig a közelgő karácsony átható szelleme volt.

A problémák nüanszokká válnak, a harag szeretetté, az ellenségeskedés barátsággá – ez talán a decemberrel és az ünnepekkel együtt járó dolog volt. A Szenteste eljövetelével mindent és mindenkit más fényben látunk, azért, amit ez az ünnep hoz minden évben magával: a szeretet és az ajándékozás öröme miatt.

Az ajándékok gondolatára Ryeowook csak még morcosabb lett; bosszankodva szipogott mind a hideg, mind dacos megfázása miatt, mígnem talált egy üzletet, ahová érdemesnek tűnt benéznie. A hirtelen hőváltozás miatt orra még inkább elcseppent, de elgémberedett tagjai ujjongva üdvözölték a melegséget. Kedves kis üzlet volt, de nem az, amit a férfi keresett, így hamarosan tovább folytatta útját.

A következő pár boltot csak egyféleképp lehetett jellemezni, és az a káosz volt a köbön. Végtelen volt az a tömeg, aki még mindig ajándék után kutatott, akárcsak Ryeowook, de a férfi mégis kívülállónak érezte magát, mivel ő általában nem az utolsó pillanatra hagyta a bevásárlást, bármennyire furcsa is ez. A lökdösődő, őrült hangyaboly módjára mozgó embereket nehéz volt elviselnie, így hamarosan ezt az üzletsort is maga mögött hagyta, és kissé arrébb betért egy talán kevésbé tömött lakberendezési tárgyakat ajánló üzletbe.

A helyiség viszonylag tágas volt és otthonos – bármennyire klisé is volt ezt mondani -, és valahogy érdekesnek tűnt, így a késő délután folyamán először Ryeowook kosarat is vett a kezébe, eldöntve, hogy innen nem távozik az egyetlen hiányzó ajándék nélkül. A fürdőszobai és konyhai tárgyakat mellőzve lépdelt el a sorok között, és kezdte szemügyre venni a kínálatot, és hamarosan meg is találta a kiszemeltet. A polcokon különböző nagyságú és mintájú gyertyák foglaltak helyet, ezernyi színükkel és illatukkal varázslatossá téve a helyet. Ryeowook hirtelen azt se tudta, hol kezdje el – egyben volt csak biztos, hogy egy nagyobb darabra volt szüksége, lehetőleg egy tartóban, vagy üvegben, hogy biztosan ne legyen az ajándék végül az okozója egy lakástűznek. Senki nem akar lakás nélkül maradni az ünnepekre, véleménye szerint.

A csomagolásokat nézegetve kiválasztotta az elsőt, ami megragadta a tekintetét – a gyertya finom pasztell és sötétzöld színben kavargott, és szépnek tűnt. Addig nem is volt baj, amíg a férfi az orra alá nem tartotta a gyertyát és próbálta megérezni a kiáradó illatot.

A hangsúly a ’próbálta’ szón volt – Ryeowook elkenődve vette tudomásul, hogy nem tudja, milyen gyertyát tart a kezében, mert eldugult, náthás orra nem volt képes érzékelni. Addig forgatta a tárgyat, amíg meg nem találta a cetlit a segítséggel: fenyő és ylang-ylang volt. Két erős illat, és ő mégsem tudott egy pillanatra sem beleszagolni. Így mégis hogyan válasszon?

Ahogy tanácstalanul nézelődött maga körül a boltban, hogy miként tudná megoldani a helyzetet, tekintete észrevétlenül megakadt a vele egy soron, de másik oldalon lévő polcoknál csendesen vásárolgató férfi meleg kabátba bújtatott hátán. Még mielőtt megállíthatta volna saját magát, odalépkedett hozzá, és megkocogtatta nála kissé magasabban elhelyezkedő vállát.

-          N-Ne haragudj, de tudnál segíteni? – Már az első mondat után érezte, hogy ég az arca. – Karácsonyi gyertyát keresek édesanyámnak, d-de meg vagyok fázva, és nem érzem az illatokat egyáltalán. Mit gondolsz erről?

Az idegen úgy nézett ki, akár a főszereplő egy shoujo mangából – egyenes, kissé hosszabb fekete haj, vékonyka arc, átható, kissé ijesztő szemekkel. Ryeowook a férfi csöndességére és kutató tekintetére már szidta belül önmagát, amiért ezzel a borzalmas ötlettel állt elő, és készült arra, hogy valamilyen egyenlően borzalmas és kínos szöveggel kirohanjon a boltból, amikor a férfi eddig kissé kifejezéstelen arca megváltozott. Vékony ajkai finom mosolyra húzódtak, és ez az egy gesztus mintha bevilágította volna az egész arcát – teljesen másképp nézett ki. Ryeowook kezében megremegett a gyertya, amikor a vonzó ismeretlen gyengéden kivette azt a kezéből és orrához emelte. Lehunyt szemmel egyenesen úgy nézett ki, mint egy angyal, hihetetlen volt.

-          Túl erős – szólalt meg kellemes mélységű hangján, és felpillantott. Ryeowook hirtelen kapta el tekintetét, és úgy tett, mintha nem bámulta volna kigúvadt szemekkel a vonzó ismeretlen minden mozdulatát.

-          O-Oh – jegyezte meg értelmesen és babrálni kezdte az ujjait, nem tudva, mit is mondjon vagy tegyen.

Idáig nem jutott el a hirtelen improvizált tervében, miután megkérdez egy másik vásárlót – őszintén azt gondolta, hogy a másik teljesen idiótának fogja nézni, vagy legalábbis udvariasan visszautasítja, mivel neki is vásárolnia kell. Ezzel szemben a fekete hajú átlépett arra az oldalra, ahol korábban Ryeowook keresgélt, és miután visszarakta a zöld gyertyát a helyére, rávetette tekintetét.

-          Milyen illatokat szeret anyukád? – kérdezte kedvesen.

-          Nincs ötletem – biggyesztette le ajkait Ryeowook. Nem tudta mennyire gáz az, hogy nincs birtokában az információnak, de el akart süllyedni abban a pillanatban. Az idegen azonban nem tűnt úgy, mintha rossz szemmel nézne rá ezért. – Talán valami egyszerű, de mégsem unalmas tetszene neki.

A férfi hümmögött és kis gondolkozás után levett a polcról egy barna színű üveget, amin a ’Gingerbread’ felirat állt, és jól esőt szippantott belőle.

-          Mézeskalács – mosolyodott el Ryeowookra nézve. – Tavaly én ezt adtam karácsonyra. Nagyon finom illata van.

Már nyújtotta volna Ryeowook orra alá a gyertyát, hogy megszagolja, mikor eszébe jutott, hogy a piciny termetű férfi nem fog érezni semmit.

-          Ne haragudj, elfelejtettem, hogy –

-          Ugyan – nevetett idegesen Ryeowook, és kivette a kezéből a tárgyat. – Úgy tűnik, bíznom kell benned és az orrodban. Reméljük, anyának tetszeni fog.

-          Ha mégsem, hívj fel és panaszkodd ki magadat.

Hogy micsoda??

Ryeowook még mindig hitetlenkedve vette el a felé nyújtott cetlit a ráfirkált elérhetőséggel, ami egy bizonyos Kim Jong Woon-hoz tartozott. Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ilyen simán és egyszerűen adta meg a számát a srác, nem épp rejtélyes okból. Az egész váratlan volt, de… cseppet sem viszonzatlan.

Jongwoon kissé idegesen felnevetett, és a gyertyák közül a magasabb polcon levett egyet – magassága lehetővé tette, nem úgy, mint Ryeowooknak.

-          Bocsánat, ha kissé rámenős vagyok, de –

Ryeowook várta a folytatást, de az nem úgy jött, mint várta. Jongwoon megfordította és felé nyújtotta a kezében lévő gyertyát, amin jól olvasható volt a felirat: „You’re scent-sational”.

Scent-zációs vagy.

A barna hajú először csak pislogott az angol nyelvű gyertya szóviccre, majd kuncogni kezdett. Így még soha senki nem bókolt neki, de egyáltalán nem volt ellenére a dolog.

A vásárlásuk után elváltak útjaik, lévén, hogy mindkettőjük sietett a dolgára, de az aranyos eset mintha megmelengette volna Ryeowook-ot belülről – most már ő is immunis volt a kint lévő hideg, téli időjárásra.

A Jongwoontól kapott kártyát a kezében forgatva volt egy olyan érzése, hogy fel fogja hívni a számot. Természetesen a gyertya miatt.

Csakis a gyertya miatt.